Ars Poetica

Előszó ars poétika helyett
A kép a kiállítás után elveszti címét. A cím, a kép címe súg a nézőnek, hogy mit kell látnia. Könnyű a figurális eszközzel dolgozó művésznek. A képen megjelenik a látott világ részlete, portré, csendélet, táj stb. A képnek ábrázolnia kell valamit, mondja a néző, de ha elvont dolgot ábrázol a művész, megszakad a kapcsolat. Ha a kép tárgya virtuális világot jelenít meg, a néző megpróbál valamit beleképzelni a képbe. Az az intellektuális szűrő, amin át a művész megjeleníti a témát a képi világban, csak a figurákat látó néző, aki értetlenül áll a kép előtt. Sok művész egzisztenciális kényszerből azt festi, amit a néző, vevő szeretne látni. A kép nem szólhat mindenkihez. A megfogalmazott üzenet sokféle kódolásban jeleníthető meg. Ha az üzenet elvont fogalmat takar, azt csak elvont eszközökkel lehet megjeleníteni. Ez természetesen korlátozza a befogadók számát. A művészet lehet szakma pl. iparművészet, lehet egzisztenciális kényszer és lehet jó értelemben vett lelkiállapot, amelyik intellektuális szűrőn a megfelelő kontextusba helyezi a mondanivalóját. Ebből következik, hogy ami művészet, az nem mindig üzlet és ami üzlet, az nem mindig művészet. A múlt század elején Bortnyik Sándor iskolájába jelentkezett Vásárhelyi Győző (Vasarely) felvételre. A mester azt mondta felveszi, de előbb keressen valami munkát, amiből megél, mert a festészetből biztos nem fog. Megfogadva a tanácsot, Vásárhelyi gyógyszer reklámokat készített, amiből megélt és közben elkészítette op-art életművét. A festészet addig szakma, amíg megtanuljuk a grafikai anatómiát, a vászon feszítését, alapozását az ecset kezelését. Szakma a színelmélet, a képszerkesztés, az anyagismeret, vagyis az eszköztár. Hasonlóan a zenéhez, szakma a kottaolvasás, a hangszer használata, a skálázás, ez mind több-kevesebb gyakorlással elsajátítható. A zenében a művészet ott kezdődik, amikor két lélek együtt van jelen, a szerzőé és az előadóé. A művészet üzenetet hordoz a múltból a jelenbe, a jelenből a jövőbe. A művészet szabadság, a lélek szabadsága. Sokszor kérdezték tőlem, hogy egyes képeim háttere miért fekete. A válaszom igen egyszerű, a hagyomány, az esztétikai tradíció fehéren jelenít meg minden színt, ha el is takarja később a fehér alapot, a festmény, a kiindulás mégis fehéren történik. Azon a fehéren, amelyik az optikai prizmán felbontva minden színt tartalmaz. A fekete pedig minden színt elnyel, hamisítás nélkül hordozza a színeket. A feketén a színek önálló életre kelnek, szinte izzásba jönnek, felszabadultan tobzódnak. Ha a kompozíció jól szerkesztett, hatásuk méltón szolgálja a tematikai hátteret. Az univerzum is fekete, mégis tele van fénnyel, sőt színekkel. A fény anyag, a fény határtalan, a fény örök. A fény élet, gondoljunk a fotoszintézisre, amely működteti a földi életet. A festészet a fény művészete. A művészet kódolt energia a néző, hallgató, olvasó befogadó felé. A művészet tisztítja, felemeli, nemesíti, feltölti a befogadó lelkét. Idegen tőlem az a művészeti felfogás, amelyik egy motívumra, toposzra-panelre építi egész munkásságát. Johannes Itten a színtan nagy mestere-tanítója „A színek művészete” című munkájában három csoportba sorolja a művészeket. Elsők az epigonok. Ezeknek nincs saját művészeti felfogásuk, elődeik, mestereik és más csoportok, iskolák kitaposott nyomdokain járnak. A második csoportba az eredetieket sorolja, akik olyanra festik a műveiket, amilyenek ők maguk. Témáik változnak, de az eszköztár egy motívumra és színbéli felfogásra épül. A harmadik az egyetemesek csoportja. Ezek a művészek egyetemes, objektív szempontok alapján komponálnak. A kompozícióik színbéli kifejezése a megfestendő téma szerint mindig más és más. Ezen kívül magas intelligenciával kell rendelkezniük, hogy sikerüljön kialakítaniuk egy átfogó világképet.

Ars Poetica

Vorwort statt "ars poetica"
Nach der Ausstellung verliert das Bild den Titel. Der Titel flüstert den Besuchern zu, was sie sehen sollten. Leicht ist das für Künstler, die mit figuralen Mitteln arbeiten, Auf den Bildern erscheinen Teile des zu sehenden Welt-Porträts, der Stillleben, Landschaft usw. Der Betrachter des Bildes meint, dass das Bild etwas abbilden sollte, aber wenn der Künstler etwas Abstraktes abbilden möchte, reißt der Kontakt ab. Aber wenn "der Gegenstand" des Bildes die virtuelle Welt abbildet probiert der Betrachter etwas in das Bild hinein zu interpretieren. Dadurch, dass der Künstler durch sein intellektuelles Sieb das Thema seines Bildes abbildet, stehen die Betrachter, die nur Figuren sehen, voller Unverständnis vor dem Bild. Viele Künstler malen - von Existenzangst beeinflusst - nur, was die Betrachter, die Käufer sehen möchten. Ein Bild kann nicht alle ansprechen. Eine Botschaft kann in verschiedener Weise durch Kodierung übermittelt werden. Wenn die Botschaft ein abstrakter Begriff ist, kann sie nur mit abstrakten Mitteln dargestellt werden. Das setzt natürlich der Anzahl der verstehenden Betrachter Grenzen. Die Kunst kann ein Fach sein, zum Beispiel angewandte Kunst, ein existenziellen Zwang und es kann ein guter Geisteszustand sein, der durch sein intellektuelles Sieb seine Botschaft in den gewünschten Kontext stellen kann. Daraus ergibt sich, dass Geschäft nicht immer Kunst ist und dass Kunst nicht immer Geschäft ist. Am Anfang des vergangenen Jahrhunderts meldete sich Győző Vásárhélyi (Vasarely) an der Schule von Sándor Bortnyik zur Aufnahme. Der Meister sagte ihm, dass er ihn aufnehme, aber vorher müsse er sich eine Arbeit suchen, wovon er leben werde, da er vom Malen sicher nicht leben könne. Vasarely hat den Rat des Meisters beherzigt und Arzneimittel-Reklame gefertigt, davon konnte er leben und inzwischen hat er sein op-art Lebenswerk geschaffen. Die Malerei ist solange ein Fach, bis man die grafische Anatomie, das Spannen der Leinwand, sowie die Grundierung und den Pinselgebrauch, weiterhin die Farbtheorie des Fachs, Bildaufbau Materialkenntnis, also alle Mittel zu gebrauchen erlernt. Sie ähnelt der Musik. Das Fachwissen, Noten lesen, Instrumentengebrauch, Skalen kann man sich durch weniger oder mehr Übung aneignen. In der Musik beginnt die Kunst dort, wo zwei Seelen gemeinsam wirken - die des Komponisten und die des Vortragenden Musikers. Die Kunst trägt eine Botschaft aus der Vergangenheit in die Gegenwart und aus der Gegenwart in die Zukunft in sich. Die Kunst ist Freiheit, die Freiheit der Seele. Man hat mich oft gefragt, warum der Hintergrund einiger meiner Bilder schwarz ist. Meine Antwort ist einfach. Die ästhetische Tradition ist weiß, auch wenn das Bild die weiße Grundfarbe später verdeckt, geht man doch von weiß aus, denn durch das optische Prisma aufgespalten, beinhaltet es jede Farbe. Schwarz "verschluckt" jede Farbe. Es trägt jede Farbe ohne sie zu verfälschen. Auf Schwarz leben die Farben selbstständig, sie glühen fast und schwelgen in sich. Wenn die Komposition gut aufgebaut ist, dienen die Farben würdig dem thematischen Hintergrund. Das Universum ist schwarz und trotzdem voll von Licht, sogar von Farben. Das Licht ist Materie. Das Licht ist unendlich, ewig. Das Licht bedeutet Leben, denken wir an Fotosynthese, die das Leben auf der Erde bewirkt. Die Malerei ist die Kunst des Lichtes. Kunst ist verschlüsselte Energie für den aufnahmefähigen Betrachter, Hörer und Leser. Die Kunst reinigt, erhebt, veredelt und stärkt die aufnahmefähige Seele. Fremd ist mir die Kunstauffassung, die auf ein Motiv, die ganze Arbeit auf ein Panel aufbaut. Johannes Itten, der große Meister teilt die Künstler in seinem Werk" Die Kunst der Farben" in drei Gruppen ein. Zur ersten Gruppe gehören Epigone. Sie haben keine eigene Kunstauffassung, sie arbeiten wie Vorgänger, wie ihre Meister und andere Gruppen und Schulen, deren Auffassungen ihnen bekannt sind. Zur zweiten Gruppe zählt er die Künstler, die ihre Werke so malen, wie sie selbst sind. Deren Themen ändern sich, aber als Werkzeug bauen sie auf einem Motiv und einer Farbenauffassung auf. Die dritte Gruppe ist die der Universalen. Diese Künstler komponieren auf Grund universaler und objektiver Gesichtspunkte. Dem abzubildenden jeweiligen Thema gemäß sind ihre Farbkompositionen immer anders. Außerdem müssen sie mit viel Intelligenz begnadet sein, damit es ihnen gelingt, ein umfassendes Weltbild zu schaffen.